Na, márciusban végre sikerült eléggé odatennem magam, ha valaki körbenéz a blogon, láthatja.
Hírek tekintetében viszont egyelőre nincs újdonság a legutóbbi frissítés óta, így - egyelőre - csak vágom a márciusra vonatkozó híreket az áprilisi híroldalon, de ez csak a 3-ai frissítés, később nyilván változni fog...
Mindenesetre itt a teljes márciusi anyag mentve van az örökkévalóságnak:
A svéd stoner-doom-progressive rock/metal New Keepers of the Water Towers egy egészen kiváló második albumot (Cosmic Child) adott ki 2013-ban, az év egyik legnagyobb elszállásával ajándékozva meg a hallgatóit. Pontosan 1 hét híján három évre rá, március 4-én pedig megjelentette a folytatását Infernal Machine címen!
Aki még nem hallotta volna őket, de hajlamos a pszichedelikus ábrándozásra, az vessen egy röpke (10 perces) pillantást az első számra készített nem mindennapi "videóklipre":
Akinek pedig ez nem volna elég, itt a 2014-es Roadburn-ös elképesztő fellépésük teljes egészében, kiváló hangminőségben, egy olyan égi videóval megtámogatva, hogy a minimum, hogy újraértékeljük az életünket! Lenyűgöző élmény!:
***
Ha valakinek semmit nem mond az Oceans of Slumber név, akkor sincs tragédia, amennyiben tovább olvas! A modern progresszív extrém metalt játszó houstoni csapat (igen, az az ilyen-olyan core-okból is merítő típus, amelyik már nem felel meg a metálenciklopédia követelményeinek (szánalmas az az egész cécó, amit művelnek)) ugyan már túl van egy nagylemezen, ám az énekesváltás alaposan megváltoztatta a hangzásképet. Lévén egy hátborzongatóan gyönyörű hangú hölgyet sikerült szerválniuk a frontra. Tavaly kihoztak egy sebtében felrántott, részben akusztikus EP-t, Pink Floyd, Candlemass és Emperor feldolgozásokkal (nyugi, az utóbbi instrumentális - The Wanderer).
Mondjuk a Solitude-ot épp nem finomkodják el, hanem alaposan megzúzzák:
De egy szösszenetnyit evezhetünk azért lágyabb vizekre is:
ez egyébként egy régebbi daluk új reinkarnációja.
Mindebből alighanem látható, hogy fel kell kötni a gatyát az Avatariumnak, mert komoly konkurenciával kell szembenézniük a jövőben. Kivéve ha a nagyközönség számára nem lesz eléggé fogós, vagy egyenes vonalú az új album. Erre van esély a Winter című új dal alapján, amire eléggé bekeményítettek, az énekesnőnek taxisofőr frizurát kanyarítottak (már a film, ill. Robert de Niro, akire gondolok), és minden húrtépő fiú is besegít valamilyen extrém vokállal. De ne így elmeséljem, inkább nézzétek ezt is:
Szép, hogy az illetlenül sok videó mellett csak a lényeget felejtettem el (majdnem), méghozzá, hogy az album címe is Winter, és március 4-én jött ki!
Namármost még egy klip elkészült, eszerint a Century Media megkezdte a nyomásgyakorlást:
***
A sok éktelen blackened-sludge zenekar között is álleejtésre késztető Primitive Man ugyan eddig csak egy nagylemezt és egy EP-t szabadított a világra, de folyamatosan ontják magukból az exkluzív dalokat tartalmazó spliteket, mindig egy-egy hasonló zenei világban mozgó csapattal összefogva. 2014-ben négy ilyenig jutottak, most március elején (4. és 7.) pedig újabb kettővel bővült a sor: a negyedikein a Northless-szel (a borítókép ehhez a lemezhez tartozik, a másiké még ijesztőbb!), a hetedikein a Sea Bastarddal közösködnek. Bevallom, egyik csapatot sem ismerem, cserébe viszont felfedeztem, hogy a PM számok már most meghallgathatók a bandcamp oldalukon, a régebbi splitekkel, no meg az EP-vel és az LP-vel karöltve. Bár azt mondjuk nem ajánlom, hogy ha valaki még sosem hallotta őket, akkor egyből menjen végig az összesen, mert a túladagolás garantált, viszont apránként érdemes barátkozni velük! Lehet akár az új cuccokkal is kezdeni, szerencsére semmiféle minőségi hanyatlást nem sikerült felfedeznem bennük!
Az újdonságokat természetesen közvetlenül is ideteszem, a Northless-esen egy potom negyedórás fojtogatás-agyonveréssel kedveskednek nekünk:
A Sea Bastardoson pedig két részletben kapjuk a hasonló mennyiségű irtózatot:
Jó szórakozást! ;-)
***
Március 15-én érkezett meg a magyar (tehát hazai híreket is hajlandó vagyok közölni, csak azért írom, mert ez az első :-)), konkrétabban nagymágocsi (amit viszont nem tudnék elhelyezni a térképen egyelőre, no majd mindjárt pótlom a hiányosságom), zúzós-tool-os, elborult zenét játszó Angertea ötödik nagylemeze (könnyű volt kiszámolni az előző címéből ;-)), név szerint pedig nem más, mint a Snakes Blossom. Azt mondták a fiúk, hogy ugyanolyan slágeres, mint az előző, csak még progos is, meg durva, meg pszichedelikus. Így kell ezt csinálni!
Az első kicsurgatott dal címe Sinking in Strain, és ugyan csak audió, szerencsére elég komolyan megdörrentik vele a yt-t:
A második meg az Orange Machine szöveges videója:
***
Elkészült negyedik nagylemezével a totál ismeretlen, görög experimentális doom metalt játszó Universe217 (a titkos reménységeim :D). A hátborzongató hangú Tania énekesnő által vezetett csapat a sokat sejtető Change címre keresztelte az anyagot, és március 18-án jelentette meg. Na de vajon a slágerlistákat készültek ostromolni? Aligha, bár a képességeik akár ahhoz is meg vannak, ahogy oly sok minden máshoz. A kérdés inkább az, hogy - akármerre is, de - tudtak-e lépni valamilyen irányba, hogy kikerüljenek végre az underunderground reménység kategóriából. Van ugyan már egy kedvcsináló teaser (más meg nincs frissítés: de van, én még nem írtam róla, de fogok!) a lemezhez, ami a kedvemet valóban megcsinálja, de az imént pedzegetett kérdést bizony nyitva hagyja. Ráadásul egyelőre meg sem tudom mutatni, mert sehogy sem sikerül beágyaznom. Azért itt egy facebook link, ott meg lehet találni!
***
Az orosz kamara-progresszív duó iamthemorning máris elkészült harmadik nagylemezével, és a most ősszel megjelent lenyűgözően sikerült koncertlemez után április 1-én már kapható is lesz Lighthouse címmel. Ha valaki ránéz a borítóra, igen, körülbelül olyan igényes zenére lehet számítani. Alapvetően egy hölgy énekel (Marjana Semkina), és egy úr zongorázik (Gleb Kolyadin), méghozzá vélhetően mindketten hosszú éveken át klasszikus zenei képzésben részesültek. Viszont (vagy épp ezért) a zenéjük egyáltalán nem könnyű hallgatnivaló, én 2014-ben ismertem meg őket a Kscope jóvoltából (továbbra is náluk vannak), és egyáltalán nem fogott meg, amit hallottam (Benighted lemez), hanem csak mostanában kezdem tudni értékelni. Azonban szerencsére - kedveszegettségem ellenére - eljutott hozzám a bemutatkozó ~ anyag híre (köszi progarchives!), és abba egyből beleszerelmesedtem. Jó, befejezem, mert nincs itt a helye az ilyesminek, csak annyit akarok, hogy egy "komolyzenésebb Tori Amos" irányból a múltkor eklektikusabb, rock zenésebb, ám sokkal kevésbé fülbemászó területekre tévedtek, most meg ki tudja, mi lesz... Egy nagyon hangulatos szöveges videó mindenesetre valamelyest mindkét irány felé kacsingat:
***
A Black Stone Cherry nevezetű hard rock csapat április elsején jön ki Kentucky című új lemezével (vajon honnan származhatnak a fiúk?). Ugyan nekem az utóbbi idők BSC hangzásával sem volt bajom, lévén ezzel ismertem meg őket, meg a mai napig vígan fut nálam a retro-rock hullám, de nincs ellenérzésem amiatt, hogy "picit" belepiszkáltak a torzítóbeállításokba, merthogy most a gitárok lecsavarják az ember fejét! Erről igen könnyű megbizonyosodni az In Our Dreams-re készült klipben:
***
Végre napvilágra került a dátum, április 8-ára kerül a kisboltok és nagyáruházak polcaira az új Deftones nagylemez, a szintén mostanra véglegesített Gore címmel. A nyitódalt már meg is lehet hallgatni egy a borítóhoz igazított vázlatos filmecske kíséretében:
***
Csúszás! Az ex-Emperor énekes-gitáros-billentyűs-zeneszerző Ihsahn úgy volt, hogy március 4-én jelenteti meg hatodik szólólemezét Arktis. címmel, viszont az új megjelenési dátum ezennel április 8.!!!. Egyébként szokás szerint a munka nagyját egyedül végezte, egyedül a dobokat bízta másra, méghozzá Tobias Ørnes Andersenre, akit már az előző két albumánál is igénybe vett, és aki egyébként 2014-ben igazolt át a Leprous-ból a (norvég) Shiningba. Ez azért is érdekes, mert az Arktis.-on felbukkanó két vendég épp a két emlegetett zenekar vezetője, azaz sorban: Einar Solberg és Jørgen Munkeby.
Az első single, a Mass Darkness már el is érhető, sőt, videó is készült hozzá:
***
PJ Harvey április 15-én szabadítja ránk a The Hope Six Demolition Project című új lemezét. A furcsa cím mögött nyilván van valami, de most nincs kedvem böngészni utána, talán a Seamus Murphy-vel való kollaborációra utal, igen, azzal a fickóval, aki Polly Jean előző lemezérnek (a mindörökké zseniális Let England Shake-nek) mind a 12 dalára készített klipet, azóta bejárták együtt a világot (de legalábbis voltak Koszovóban, Afganisztánban, és Washingtonban), fényképeztek, forgatgattak, és tavaly őszre összehoztak egy versolvasós-vetítős estet meg egy verseskönyvet The Hollow of the Hand címmel.
Természetesen az elsőként kikerült - ám az utolsó előtti The Wheelre forgatott - videó is Seamus keze munkáját dicséri:
Brrrr!
***
A seattle-i hard rock (persze grunge :-) Candlebox április 22-én hozza ki hatodik nagylemezét Disappearing in Airports címmel, én meg reménykedem, hogy valamivel élettelibb lesz a múltkori igen hervasztó végeredménynél (Love, Stories & Other Musings, 2012), mert korábban mindig hozták a minőséget. A felvezető szöveges videó alapján még nem tudok dönteni, rossznak nem rossz, aki nem ismerné őket, az az alaphangulatban mindendenképpen megmártózhat:
Amúgy számomra most derült ki, hogy Kevin Martin énekes-gitárosnak jelenleg fut egy Le Projet nevű csapata is, és '14-ben már össze is rántottak egy három számos, Quatre-re keresztelt EP-t. Mindhárom dal megtalálható a yt-bon, segítségképpen és kedvcsinálóként az egyiket idebiggyesztem:
Továbbá mindenkit megnyugtatok, hogy a másik kettő sem rosszabb, úgyhogy érdemes keresgélni (jobboldalt)!
***
A Katatoniából 2010-ben kilépett Norrman tesók (North - gitáros, Kryptan basszusgitáros) által vezetett svéd death-doom October Tide április 22-én hozza ki Winged Waltz című ötödik albumát. Eddig valamelyest a "régi" Katatonia vonalán haladtak (a hörgős korszakra gondoljunk), mikor több, mikor kevesebb sikerrel. A legutóbbi (Tunnel of No Light) lemezről ugyan nem maradtak különösebb emlékeim, a 2010-es, tíz év után visszatérő A Thin Shell egész jól sikerült, így egy esélyt még megérdemelnek. Ha minden igaz (nem 100%), maradt a felállásban a múltkor debütált Alexander Högbom énekes, aki azóta a Centinex nevezetű veterán death metal csapat frontján is bemutatkozott (Redeeming Filth, 2014), de a tagok folyamatos vándorlása továbbra sem szűnt meg, ezúttal dobost cseréltek, Jocke Wallgren a black metalt játszó Valkyrjából idén érkezett a posztra (de tagja maradt az eredeti csapatának is).
Mostanra elkészült egy felvezető szöveges videó a Sleepless Sun című dalra:
***
Az obskúrus doom zenét játszó angol The Wounded Kings (egyenesen Dartmoorból, honnan máshonnan) április 25-én adja ki ötödik nagylemezét Visions in Bone címmel. Nos, ha valakikre lehet mondani, hogy zavaros a felállásuk, akkor rájuk biztosan. Kábé mindenki játszott már mindegyik hangszeren az idők folyamán (a dobokat is beleértve). A legújabb húzásuk az, hogy az eredeti, az első két nagylemezen szerepelt énekesre visszacserélték a szintén két albumon teljesített énekesnőjüket. Aggodalomra azonban nincs ok, a hölgy boszorkányosan bárdolatlan hangjánál szerintem a fickó orgánuma többet adott anno. De akár így, akár úgy, figyelemre méltó csapat voltak mindig is (Roadburn, miazmás), gondolom most sem lesz másként...
***
A német post-rock Long Distance Calling is elkészült új nagylemezével. A csapat kezdetben - számomra nem túl izgalmas - instrumentális zenét játszott, ám minden lemezükön vendégszerepelt egy nagynevű énekes egy-egy igen jó dal erejéig (Peter Dolving - ex-The Haunted, Jonas Renkse - Katatonia, John Bush - Armored Saint, ex-Anthrax). Aztán jött a 2013-as The Flood Inside, amelyre bevették állandó tagnak azt a Martin Fischert, aki a Fear My Thoughts elnevezésű, mára jobbára feledésbe merült melodeath-metal-hardcore csapat Isolation című utolsó lemezén brillírozott (Mike Patton szintű teljesítmény!). Mondjuk csak minden második számban volt ének (ott viszont fantasztikus), de Martin egyébként sem lebzselt, mert az elektronikáért is ő lett a felelős. Szerencsére instrumentálisan is megértek az évek során, így a maradék számokat is élveztem.
Viszont mostanra Martin lelécelt (ha jól gondolom, az igen különleges Pigeon Toe nevű progzenekarára koncentrál majd), de szerencsére a lemezt még felbillentyűzte. Azonban vokálisan már nem vett részt a munkálatokban, hanem a feladat a több mint zseniális, és rettentő érzékeny hangú norvég énekes-dalszerző Petter Carlsenre hárult (ismét a dalok felében), aki egyúttal a csatlakozott is a csapathoz. Amúgy Petter már szerepelt az előző lemezen is, méghozzá egy lélegzetelállító duettet adtak elő Vincent Cavanagh-hal az Anathemából. Ha valakinek Carlsen neve semmit sem mond, egy picit tájékozódhat róla a 2014-es lemezlistám egyik fejezetéből, merthogy ott áradoztam róla)! Visszatérve a témánkra, az anyag a reményteljes Trips címet kapta, és április 29-ére várható a megjelenése.
Egy minimális kedvcsináló már érkezett, tényleg csak minimális, és tényleg megcsinálja a kedvet:
***
A bázeli Schammasch egy nagyon különleges, és magas színvonalú avantgarde-black metal lemezzel jelentkezett 2014-ben (Contradiction). Ráadásul egy dupla anyag volt több mint 80 percben, így - hogy rátromfoljanak magukra - kénytelenek voltak triplát csinálni, így lett az új cím Triangle. Ez már bizony 100 perc körüli, és három lemezes box setben lesz kiadva, lévén három különböző koncepció szerint, illetve bocsánat, egy koncepció három aspektusa szerint lett készítve. De eléggé rébuszokban beszélnek egyelőre (meg amúgy is), úgyhogy túl sokat nem tudok mondani, de előreláthatólag április 29-én minden kiderül...
***
Szintén április 29-én látja meg a napvilágot a - számomra 2013-ból nagyon kellemes emlékeket idéző - brit Haken negyedik albuma, az Affinity. A The Mountain sem volt egy hagyományos anyag, az új borítót elnézve pedig már azt is nehezen sikerül elképzelnem, hogy egyáltalán metal lemezzel lesz dolgunk. Persze annyi baj legyen, ha jó! Érdekes, hogy '13-ban két "fiatal" progmetal csapat volt eléggé hájpolva, az egyik cikkünk tárgya, a másik a norvég Leprous, és most pont Einar Solberg, a Leprous frontembere vendégeskedik Hakenéknál.
***
A 2013-as death metal csúcsalkotása után (Colored Sands) elsőként egy új EP-vel jelentkezik a kanadai Gorguts. A címe Pleiades' Dust lesz, és május 13-án jelenik meg. Luc Lemay-ék megint nem aprózzák el, mert az egész egy darab, kerek félórás tételből fog állni (érdekes, pont a címadó ;-)). Mivel a múltkori kompozíciókban is olyan szerkesztési elvekkel lehetett szembetalálkozni, ami a rock színtéren - mondjuk ki - páratlan, el sem tudom képzelni (nagyon-nagyon jó értelemben), hogy egy ilyen monumentális tétel hogy fog kinézni náluk! Ha valaki nem tudná, a death metal egy irtózatosan összetett, sokszor jazzes, de mégis rettenetesen extrém, disszonáns formáját játsszák, és alighanem óriási hatással voltak a most dúló kaotikus death-black irányzatra. De szerencsére ahelyett, hogy a szavakat szaporítanám, egy részletet már meg is tudok mutatni a műből, és az bizony önmagáért beszél:
Aki észrevette, hogy ennek itt Wandering Times a címe, és hogy ez így alapvető ellentmondásban van a fent leírtakkal, az egyrészt nagyon ügyes!!!, másrészt valami olyasmiről van szó, hogy ez - állítólag - utólag észrevéve egy egész sajátos egységet képez a művön belül, és ezért megérdemelte a külön címet, meg ki is lehetett emelni, vagy valami ilyesmi, de nekem sem teljesen világos...
***
A progresszív (korábban metal, mostanában inkább) rock zenét játszó, legutóbbi lemezén egészen őrült (fantasztikus értelemben) német Dark Suns már befejezte új anyagának keverését, és Everchild címen jelenteti meg június 3-án. Se nem klip, se nem szöveges, de valamilyen videót már összebazseváltak a címadóra, ami alapján további stílusbéli változásra lehet számítani, de hát egyrészt megszoktuk, másrészt kegyetlen jó a dal, ez a post-progos világ is nagyon jól áll nekik, harmadrészt mindenki győződjön meg maga:
***
A svéd epikus doom alap(- és egyben csúcs)csapat Candlemass a 2012-es "most már feloszlunk, csak még koncertezünk egy párat" ellenére nemcsakhogy még mindig egyben van, hanem olyannyira él és virul, hogy a "biztosan legutolsó stúdiófelvétel"nek szánt Psalms for the Dead lemez megjelenése előtt kurtán-furcsán menesztett Rob Lowe helyére "beugrott" Mats Levénnel már fel is vettek egy négyszámos EP-t Death Thy Lover címmel, méghozzá csupa új dallal, és július 3-án jelentetik meg. Mats-nek egyébként ez lesz a bemutatkozása Candlemass stúdióanyagon, annak ellenére, hogy már nem először "segíti ki" a csapatot, sőt, Leif Edling zenekarvezető-dalszerző-basszusgitáros Abstrakt Algebra zenekarában énekelt is egy demón, amiből később mégis Candlemass album lett (From the 13th Sun), de az már nem vele készült el, illetve szintén a főnökkel működteti a Krux projectet, és már három (igen jó) nagylemeznél járnak (persze így a folytatás - számomra legalábbis - kérdéses).
Ha már Edling szóba került, ugye nemrég adták ki a mostanság - érdemelten - egyre nagyobb hírnévre szert tevő Avatarium második, The Girl with the Raven Mask albumát, és még komolyabban betegeskedni is maradt ideje (hogy konkrétan mi baja, azt nem sikerült kiderítenem), igaz, hogy cserébe az Avatariummal nem tudta vállalni a turnékat, így "csupán" a zenei agy szerep maradt neki.
Szerencsére aktuális audiovizuális adalékot is tudok csatolni az eddigiekhez, mert nemrég készült el a Pearls & Coffins című Avatarium dal klipje, amelyben a zenekar egynémely tagja kiéli akciófilmek iránti vonzalmát is:
Aztán: mindezek mellett Leif egy újabb fába is belevágta a fejszéjét The Doomsday Kingdom néven, ami ezúttal szóló jellegű megmozdulást jelent, méghozzá az utóbbi két évben otthon, betegen, depósan-szomorúan írt dalokról. Amik azért metálok. Kis költségvetésű igénytelen, mindenféle kiadói támogatást nélkülöző kiadványról van (lesz) szó.
***
A francia melankolikus-karcos progresszív-alternatív rockot játszó Demians-ról is kiderül, hogy a korábbi hírekkel ellentétben mégsem oszlott fel, vagy csak nagyon rövid időre, minthogy március 16-án szeptember 12-én (csúnyanagy csúszás!!*) meg is jelentetik a tavalyelőtti, egészen kellemesre sikerült Mercury utódját Battles címen. Aki képben van náluk, az tudhatja, hogy többesszámban beszélni "róluk" valójában csacskaság, hiszen a stúdióban Nicholas Chapel mindent egyedül intéz (és még a dobok is élők).ű
A lemez dupla lesz, illetve a második CD címe +Telex lesz, csak az előrendelők férnek majd hozzá (ezt majd meglátjuk ;-)), és elvileg szimultán lehet / kell? majd hallgatni az anyaanyaggal, ha jól értem.
*a későbbi dátumnak pusztán magánéleti okai vannak, a zenei folyamatban nincs semmiféle elakadás. Ám az (ismét?!) biztosnak tűnik, hogy nem lesz több Demians lemez ezzel a "felállással".
***
Végre!!! A jó ideje eltűnt progresszív-avantgarde metal Madder Mortem nagy nehezen talált magának kiadót, méghozzá a Dark Essence Records személyében. Ez azt jelenti, hogy az egy ideje a fiókban porosodó hatodik nagylemezük (Red in Tooth and Claw) végre kiadásra kerülhet, és még az év folyamán sor is kerül rá. Természetesen attól, hogy a Dark Essence-nél underground black csapatok vannak (Aeternus, Cor Scorpii, Hades Almighty, Helheim, Shining (Swe), Taake, a többit meg még csak nem is ismerem), nem jelent iránymódosítást, haladnak tovább a a norvégok a legutóbbi, 2009-es! Eight Ways által kijelölt úton, azaz az egyre jazzesebb, eklektikusabb, Annette "hisztijeit" minél jobban kidomborító fantasztikus irányba.
***
Johan Edlund Tiamat-főnök ugyan végül mégsem oszlatta fel csapatát, ám míg a ritmusszekciója vígan turnézik az Avatariummal, ő közben szépen készítgeti első szólólemezét, amin állítólag anyanyelvén hallatja majd a hangját (gy.k. svédül). Kiadója már van (egy Desert Plain nevű új, akik rajta kívül eddig csak a Sorcerer nevű nagy visszatérő doom zenekart szerződtették), valamikor állítólag a lemez is kész lesz. Sőt, állítólag a Tiamatnak is írogat már...
***
Jim Matheos, az amerikai progresszív metal Fates Warning zenekarvezető-dalszerző-gitárosa azt állítja, hogy már meg is írta egy következő album zenéjét, amivel reményei szerint az év első felében elkészülhetnek. Mellesleg tavalyelőtt megjelent egy nulla hírverést kapott szólólemeze is a fickónak Halo Effect címmel, ezzel nem árt tisztában lenni. Azonban gyorsan le is hűtöm az esetlegesen felizzott kedélyeket, mert én - aki nagyjából minden lemezt szeretek, amin otthagyta a keze nyomát - sem hallgattam végig. Lévén egy bemikrofonozott akusztikus gitáron elővezetett noise anyagról van szó, tehát zéró zeneiséggel rendelkezik, ám emellett még csak nem is tűnt egy cseppet sem izgalmasnak (uncsinak annál inkább).
