Instrumentális post-rock muzsika, méghozzá az a fajta, amiért érdemes hallgatni a műfajt! Rettentő dinamikus, és szinte folyamatosan dől belőle az energia (ha úgy tetszik, a pozitív ~), ami erőt adhat akár egy nehéz naphoz, vagy utána feltöltődéshez is kitűnő!

Mindezt úgy, hogy kemény, metalosabb témák egyáltalán nincsenek benne (mint mondjuk a Russian Circles-nél). De annyira nem is cizelláltan magával ragadó, mint mondjuk a Mono, csak úgy egyszerűen van, és valahogy sikerül belenyúlnia a dolgok legközepébe, és kicsit megkavarni, felrázni, hogy minden jobb legyen!

Oké, a borító elég fekete-fehér, és lehet egy ilyen aspektusa is, mert végül is nem vidám (lásd a címét), de nálam alapvetően nem így csapódik le, és simán tudom tőle színesnek látni a világot!