Instrumentális zene ez is, sőt, még post-rocknak is mondhatnám, ha valami átlagot vonnék, de van annyira szerteágazó, hogy ne lehessen elintézni ennyivel! A nyitó és a záródal a legmasszívabb, ott még post-metalos földmozgatásokig is elmerészkednek, és ilyenkor (de amúgy is) nagyon magával ragadó, vizuális a muzsika, csak lehunyjuk a szemünket, és máris az ember lakta vidékektől távol, hegyek-völgyek fölött szállunk méltóságteljesen.

A többi szerzemény visszafogottabb, van akusztikus gitáros hangulatdal (azért annak is Canyons a címe), sötét ambient-noise kompozíció (Mirages), amerikai neofolkos zenélgetés (Nebula), és végül is jók ezek is, de nekem leginkább a keret tetszik!