Ez egy Massachusettes-beli, jó évtizedes múltra visszatekintő csapat. Az a benyomásom, hogy lényegében a zenekarvezető-énekes-sokmindenes Philip Price singer-songwriter cucca is lehetne az album, mert a dalok, illetve a hangja áll a középpontban, és ezt díszítik fel valamelyest, amolyan folk-rockos-partizáncsapatosra. Az énekre visszatérve, bizony sokszor elég nyávogós, ha valakit ez elriaszt, akkor fusson el a rókakölyökkel együtt! Szerintem nagyon is rendben van, nem egyszer pedig a billentyűs hölgy is mellévokálozik,

és ha elsőre fel sem tűnne, figyeljük csak meg, milyen kimunkált torka van! Ilyenkor ráadásul előfordul, hogy Price úr hirtelen basszusra vált (mégiscsak ő a férfi), és csak pislogni lehet, olyan borzongatóan simogatva adja elő magát.

Mit is kell ilyenkor írni? Mindegy, jó zene, hallgassátok!