Ha azt mondom, a Sydäntalvi a finn Sólstafir, szerintem maguk a tagok sem vitatnák, vagy igen, de a komoly hatást biztosan elismernék. Igaz, hogy a zenéjük jóval konvencionálisabb izlandi példaképeikénél, de hangulatilag megvan a párhuzam, a dallamos énekről meg el is hinném, hogy Tryggvason az, ha nem finnül volna (észrevenném vajon?). Miután szeretem a télies, tág terű, édes-búsan jégbefagyós muzsikákat (is), így gond nélkül lecsúszik ez is.

A zenében sok a kellemes, akusztikus (hívjuk) post-rock(nak, hogy ne kelljen tábortűzit mondani), de vannak torzított akkordozások is, ilyenkor előfordulhat némi rikács, amiről szintén beugorhat Aðalbjörn, de csak minimálisan (az itteni srác azért nem túl karakteres ordítozó). A dalok elég rövidek, viszonylag slágeres felépítésűek, és vannak folkos, és netalán punkos elemek is bennük, úgyhogy szó sincs copybandáról (a Savuról, vagy a záródalról egy pillanatra sem jut eszembe a nagynevű csapat). Egyszerűen a vokalistának van egy hangszíne, meg egy dallamvilága... A Sólstafir lágyabb oldalát kedvelők azért csak tegyenek egy próbát!