Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Music Over My Head

Pitts Minnemann Project: Psychic Planetarium ajánló

2016. 03. 11., self released

2016. március 20. - herma

pitts_minnemann_project.jpg

Az őrület határán is túl fokozott habzó, burjánzó szájberfúziós támadás a védekezésre képtelen emberi elmék ellen. Néha jó rockzenében hallani olyan valakit is, aki igazán, de igazán tud zongorázni. Persze Pitts mindenféle egyéb billentyűsökön is megnyilvánul, és a zseniális zenészi teljesítmény közel sem korlátozódik rá. Elég, ha figyelembe vesszük a másik névadót, hiszen a mostanában leginkább Steven Wilson mellett tevékenykedő dobosnak már semmit sem kell bizonyítania, itt mégis folyamatosan azt teszi.

De ha épp előkerül valahonnan egy szaxofon, azt is észveszejtően fújják! Rengeteg mindent olvaszt magába ez az instrumentális csoportosulás, a klasszikus fúziós zenék elborult futamaitól, a virtuóz progrock legőrültebb pillanatain át a klasszikus zongoradarabokig. Vannak a Dream Theater legjobb pillanatait idéző jammelések, szólófutamok (igen, metalos gitártémák is, méghozzá az a Fountainhead kezeli a hat?húrost, aki idén már az Obscura Akróasis-án is letette a névjegyét), sőt, ezeken túlmutató, a Világegyetem eleddig ismeretlen részeit feltérképező kiruccanások úgyszintén. Nem mondom, hogy az első öt dal csak előjáték a huszonöt perces címadóhoz, mert nem igaz, de egyértelműen az a fő kompozíció. Hihetetlen, hogy pillanatnyi üresjárat nélkül nyomják végig, elképesztő információmennyiséget sűrítve bele! Sokszor másodpercenként változik a zenei világ, amelyben éppen mozognak; amíg mondjuk felállunk a székből, ők már egy New York-i taxiból a Holdra reptettek fel minket. Az igazán lenyűgöző nem is az, hogy mennyi minden, hanem hogy milyen természetességgel (oké, nem vagyok hülye, nyilván rettentő intenzív munkával) viszik mindezt végbe, mintha egy nyílegyenes úton sétálnának csak végig.

Nem tudom, hogy igazam van-e, mert régebben nem voltam nagy rajongója a fúziós zenéknek, és csak mostanában kezdtem nagykanállal, kétpofára zabálni őket, így nincs a fülemben például a Derek Sherinian összes, meg hogy ez hol van ahhoz képest, de meglehet, hogy a stílus egy örök érvényű darabját készítették el a srácok...

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy proggereknek kötelező!!!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr598505928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása