Mi más volna, mint stoner-doom? Semmi, az. Elég erősen porszívós a gitárhangzás, a dobok is szépen füstölögnek. Hozzák a standard doomos témákat, belekötni nem igazán lehetne, de kevés lenne ahhoz, hogy kiemelkedjenek az óriási mezőnyből. Tehát az ének a különleges, amely legtöbbször két (vagy több) szólamban hallgattatja magát, és el nem tudom képzelni, hogy a srácok ne volnának tisztában egy bizonyos Staley-Cantrell páros munkásságával!

Persze nem akkora egyéniségek, de ehhez a sivatagi zenéhez nem is feltétlenül szükséges olyan kirívó karakter. Viszont tisztán énekelnek, szépek, borzongatók a melódiák, és vannak sajátos (vagy legalábbis nem Alice in Chains-es) csavarok is a dallamvezetésükben. Gondolom, nem meglepő, hogy nem valami vidám hangulatú az anyag, de azért nem kell mély depresszióba zuhannunk sem tőle. A doom hatások mellett nyilván a country-t is meg kell említeni, olyannyira, hogy még akusztikus szerzeményre is futja, és az is igen jó. Aki szereti az extra minőségű dallamokkal ellátott doom zenét, ne habozzon egy pillanatig se!