Jó, persze, hogy csak pszichedelikus-sztóner zene lehet ilyen névvel, és még a tetejébe' a srácok bizony jó nagy adagot lőttek/vettek be. Ezt már szeretem!

Elég cincogi a figura hangja, de a sivatagi siklóként tekergőző témáival könnyen az ujja köré csavar. Az a fajta énekes, aki együtt rezonál a zenével, sőt, időnként új dimenziókat is nyit a muzsikusok által felhúzott hangépítményben. A gitárok egyébként a stílusnak megfelelően, olajgőzösre torzítva berregnek, szintén igencsak szépen.

És mindez csak az első dal. Mert a második az csak egy noise-os, jammelős szösszenet, a harmadik pedig egy nyugtatóakusztikus hangulatfestés csajjal, csellóval.  Mindenesetre a klipesített "címadó" az egymagában is kegyetlen jó, a többiek sem maradnak szégyenben, és most várni kell, hogy mikor csinálnak valami komolyabbat…