Mint látható, az év borítója eddig az övék, és nem tagadhatom, hogy nagyon szerettem volna, ha a zene is méltó hozzá. De hát nem eszik olyan forrón a kását, annyira azért nem fantasztikus muzsika ez. Azonban nagyon is minőségi, és kifejezetten egyedi koncepció szerint készült lemezzel van dolgunk. A német srácok észrevették ugyanis, hogy olyan még nem volt, hogy valaki progos-matekos metalt játszik, anélkül, hogy bekapcsolná a torzítót. És tettek róla, hogy változzon a helyzet…

Mindez rosszul is elsülhetett volna, de adott egy elég jó hanggal rendelkező énekes, aki még több mint korrekt dallamokat is hajlandó kipréselni magából, aztán egy igazán játékos ritmusszekció, a gitáros meg elég spanyolosan penget ahhoz, hogy ne csak az legyen az érzésünk, hogy „ez betorzítva egész jól szólna”. Szóval bőven megállja a helyét a cucc, teljes értékű zenemű így is, nem pusztán jól kivitelezett kísérlet. Csak néha megüti a fülemet, hogy „jé, ez mintha egy djentriff, amaz meg egy mathmetalosan agyhalott téma lett volna”!

Viszont arra azért nem vágyom, hogy zenekarok tucatjai kedvet kapjanak az ilyesmihez, mert alighanem elég hamar ráunnék. Ám amíg csak egy ilyen banda van a világon, addig színesítik a palettát, és bizony vannak olyan jók, hogy a Protest the Hero sem hiszem, hogy sokkal különb volna, ha kihúznák őket a konnektorból. Azért is hozom szóba a kanadai srácokat, mert a klipet elnézve az A Kew’s Tag tagjainak sem kell a szomszédba mennie egy kis hangulatért. Ahogy senkinek sem, elég klikkelni egyet, meg feltekerni a hangerőt!