A sludge-ot használja alapanyagnak a virginiai négyes, amikor nekiáll zenélni, de lehet egy kis Soulfly érzetünk is, mert előszeretettel alkalmaznak döngölősen fogós (azaz buta) riffeket, az énekesnek van egy jókora Max Cavalera beütése, és még a dobos is szereti jól megpakolni a tamokat. De ez még csak a váz, erre jönnek rá az ilyen-olyan kiegészítők, és amikor pl. tiszta énekes részhez érünk, akkor beugranak elszállt stonerzenék, vagy post-metal csapatok is, és bizony egész jók a vokális megoldások, a cavalerás hőbörgés alapján nem is gondoltam volna...

Továbbá semmilyen kísérlettől sem riadnak vissza (nem véletlen, hogy a gitáros szaxofonozik is, az énekesnek meg még a chaos szerepel az ellátandó feladatai között, és bár fogalmam sincs, hogy ez pontosan mit takar, elég beszédes megnevezés), mi tagadás, még elég jó ötleteik vannak, sokszor már-már kiérdemlik az avantgarde-metal titulust. Aki kedveli az ilyesmit, jó eséllyel ezt is szívesen hallgatná!