Ez a vancouveri négyes elvileg progresszív metalt játszik, de szerintem jobban járunk, ha a death metal felől közelítünk, csak a mihez tartás végett. Merthogy tiszta ének egy csepp se, viszont a három húros hangszeres egyike sem kíméli a torkát. Na de ha valakinek ez nem jelent gondot, akkor már érdemes foglalkoznia az üggyel, mert tudnak egyszerre grúvosak és komplexek lenni, és még egy sajátos önhergelős stílust is kialakítottak.

Ezen azt kell érteni, hogy egy-egy fogós, zúzós alaptémát variálnak hosszú-hosszú ideig (de tényleg variálják, szóval nem lesz unalmas), mindenfélével feldíszítve, kicsinosítva, és aki hallgatja, az meg egyre jobban belepörög a dologba (oké, valószínűleg ők is).  Technikailag természetesen rendben vannak, de egyáltalán nem a villogásról szólnak a dalok. Ha figyelünk a részletekre, akkor kiderül, hogy rengeteg mindenből merítenek a srácok a post-rocktól az ambienten át a sludge vagy black metalig, de egyik jelenléte sem jelentős, csak színezékként használják a kíméletlenül riffelős, bonyolult ritmusú, nyaktörő elegyükbe. Aztán arra is fogadni mernék, hogy Mastodont vagy Protest the Herot is hallottak már. Érdekes egyébként, hogy ugyan egyáltalán nem old school a zenéjük, mégis mellőzni tud mindenféle modernséget. Ez talán a totál analóg hangzásnak köszönhető, ami ugyan nem csúcskategóriás, de abszolút élvezhető, és egyébként is, csak jót, vagy semmit tudok mondani róluk, pedig nem is halottak…