Jobb később, mint soha: nemrég sikerült megismerkednem hazánk egyik legizgalmasabb, vagy legalábbis számomra legvonzóbb világzenei projektjével. Hát persze, hogy az tetszik, hogy irgalmatlanul pszichedelikus!

Meg persze kreatív. Meg szép. Meg szégyentelenül könnyedén lép át olyan korlátokat, amiket még csak észre sem vettünk, hogy vannak, csak amikor itt és most átlépik. A Kinyílok a második lemez, az elsőnek sincs baja, meg nemrég EP is volt (Ai), előbb-utóbb kell az embernek mind!

Természetesen változatos mind hangszerelésében, mind zenei gyökereit tekintve, de mindenképpen segíti az embert a rekreációban, akármit is értsünk ezen a szón (ha akarom, ölelős, ha akarom, transzcendens, ha akarom, táncba hív, ha akarom alvós). Ja, és nyilván nem lehet szó nélkül dicsérni Oláh Annamari énekesnő teljesítményét. Legalábbis virtuálisan. Ezért írtam, amit írtam.