A norvég Immortal exfőnöke (furcsa ezt így leírni, pláne, hogy a banda elvileg még létezik) a saját neve alatt próbálkozik ezúttal,
és King ov Hell (ex-Gorgoroth, God Seed stb.) révén a skandináv black színtér egy másik köz-, és elismert figuráját sikerült csatasorba állítania, mégpedig basszusgitáron, míg a doboknál az ír Kevin Foley-t találjuk, méghozzá Creature művésznéven. Mit mondjak, a zenészi teljesítményekre alapvetően nem panaszkodhatom, és a dalokat is tisztességgel megírták. Viszont ettől még nem feltétlenül nyűgöz le a végeredmény. Nem találom itt az Immortalnak sem a hóviharként pusztító, sem az atmoszférikusabb, fagypont alatti szépségeket elővarázsoló vonulatát, hiába is keresem. Persze ez nem is feltétlenül szükséges, de sajnos olyan grúvos riffszörnyetegek sem bukkannak elő, amilyenek pl. a Damned in Black csáberejét jelentették számomra. Ellenben valamivel rock&rollosabbra vették a figurát (eszembe jut az újkori Satyricon világa), és ha ezt elfogadom, egész kellemes hallgatni való.
Ezzel együtt nálam ez kevés az üdvösséghez kárhozathoz. Összegezve: nem, nem égő, ha valakinek tetszik, csak sokkal izgalmasabb dolgok is vannak szerintem. Lehet, hogyha egy jó kis magányos téli kirándulás közben hallgatnám, sokat javulna a véleményem, de a fene akar kimozdulni a hidegbe!