Hát szóval véget ért a január. Mostanra már nekem is. Illetve megérett az idő egy komolyabb frissítésre. Mivel nagyon szépen feldúsítottam klipekkel a hírecskéket, legszívesebben hagytam volna őket, ahol vannak, de olyan csodálatosan terebélyesedett az oldal, hogy attól tartottam, már nem fogok kiférni.
Szóval az aktuális híreknél csak februártól fölfelé van már információ, régebben kirakott meg teljesen új hírek egyaránt, no meg néhány már meglévő bekezdés aktuális információkkal, új videókkal feldúsított változata; a többi meg ide van mentve az örökkévalóságnak...
A 2000-es évek közepén két (nekem akkor kimaradt) nagylemezt megért brit progresszív metal(core?) SikTh, akiket ma a djent műfaj legfontosabb hatásának tartanak a Meshuggah mellett, egy visszatérő, szűk félórás EP-vel jelentkezett december 4-én, Opacities címmel. Megjegyzem, az elsőként közzétett dal botrányosan jó!
***
A Jess boszorkány vezette finn pszichedelikus-okkult rock zenekar (Jess and the Ancient Ones, mi más?) szintén december negyedikén jelentette meg második nagylemezét Second Psychedelic Coming: The Aquarius Tapes hosszú címen. Mellesleg nyáron már kiadta a hasonló felállásban (és műfajban) alkotó The Exploding Eyes Orchestra is a debütálását, szóval forranak mostanság a kondérok Jess-éknél. Sőt, zubognak, minthogy az In Levitating Secret Dreams dalra a manapság igen népszerű Chostin Chioreanu készített egy animációs videót:
***
Elkészült a brit alternative rock Skunk Anansie legújabb lemeze, és Anarchytecture címmel jelent meg január 15-én. A nyitódalra már klip is készült, a zene mondjuk inkább eurodisco, mint rockzene. Ha nem hiszed, nézd meg magad:
***
Nem telhet el év Steven Wilson nélkül, ezt biztosítandó már január 22-én meglepett minket a fickó a legújabb, 4½-re keresztelt EP-jével (ugye a titulus jelzi, hogy épp hol járunk a project lemezeit tekintve). Az anyagon a tavaly igen nagyot taroló Hand. Cannot. Erase. album session-jéből kaptuk meg a hátramaradt számokat. Kíváncsian vártam, és egyébként is minden tiszteletem a Művész Úré (meg legtöbbször tényleg szeretem is amit csinál), de kikívánkozik belőlem, hogy az első két albumnál egy kicsit elegánsabban oldotta meg az ilyet egy egyszerű bonus CD-vel. Persze igazából nem fáj ez nekem...
***
Jó ideje szükségét éreztem már egy új Ulver albumnak, mert a 2011-es Wars of the Roses óta ugyan minden évben jelent meg egy komolyabb produkció (kivéve tavaly): feldolgozáslemez, szimfonikusokkal közös kísérletezés, kollaboráció a Sunn O)))-nal, és ezek mindegyike a maga módján érdekes, sőt értékes is volt, de (gondolom nem csak) nekem hiányzott egy eddig ismeretlen, önállóan megírt és elkészített dalgyűjtemény Garmék műhelyéből. Nos, a január 22-én megjelent ATGCLVLSSCAP igaz, hogy 100%-ban az ő dolgaikat tartalmazza, méghozzá 80 perc fölötti időkeretben, már a kevesebb mint értelmezhetetlen cím is sejteti, hogy nem valószínű, hogy most kaptam meg, amire vágytam. A Childhood's End-es turnéfelállással a koncerteken rögzített jammeléseket bolondította meg később Garm és Daniel O'Sullivan (végre szerepet kapott ismét) a stúdióban, sőt, utána még a többiek is belerondíthattak. Ezek után nem meglepő, hogy nagyon komoly kísérletezgetéseket ígértek, hol a rock területén kalandozva, hol electro-s elszállásokkal tágítva a tudatunkat (nem titkoltan megidézve a 70-es évek krautrock / ambient nagyjait, mint pl. az Amon Düül II, vagy Klaus Schulze), továbbá saját korábbi munkáikkal is bíbelődtek, így pl. helyet kap a Perdition City-ről esetleg ismerős záródal átdolgozása Nowhere (Sweet Sixteen) címmel. Számomra mindig fontos kérdés, hogy Garm vajon megrezegteti-e a hangszálait, erre jelen pillanatban nem tudom a választ. Annak dacára sem, hogy egy dalt már meg is tudtam hallgatni:
***
A progresszív extrém metalt játszó Borknagar végül csak elkészült a Winter Thrice-ra keresztelt új anyagával. A norvég fiúknak sikerült összekaparnia az aszfaltról a tavalyelőtt ősszel súlyos balesetet szenvedett Vintersorgot, így megint ő énekelte fel a lemezt, természetesen a szintén a csapatban játszó ICS Vortex (Arcturus) és Lazare (Solefald) társaságában. Sőt, két dalban még a zenekar korai időszakában frontemberkedő Garmot is magukhoz tudták édesgetni két dal erejéig. Érdekes, hogy Garm főbandájának, az Ulvernek az új albumával egy napon jelenik meg, azaz mint az efölötti bekezdésből is kiderül, január 22-én. Egy szöveges videót viszont már most összerittyentettek nekünk:
és már elkészült az első tisztességes klip is a címadóra, Garmostul, mindenkistül. Különleges egy dal, minthogy mind a 4 valaha a zenekarban vokalizált lény (ahogy Garm ott ül, nem tűnik embernek, inkább valami földből kinőtt, vagy odagyökerezett mitikus figura lehet, Vintersorg meg természetesen egy hebrencs farkaskölyök) kap kisebb-nagyobb szerepet. Persze kihasználják a vendéget, így ő a főkolompos, és bizony lazán leénekel mindenkit...
***
A bristoli trip-hop színtér egyetlen igazán termékeny nagy öregje, Tricky (jó, még csak 47) ugyancsak január 22-én adta ki legújabb anyagát. Ezúttal hangsúlyozni kívánja, hogy project-ről van szó, így Skilled Mechanics néven fut a dolog, és a bemutatkozó album címe is ez egyben (vagy nincs neki, ha úgy tetszik). Elvileg kreatív feldolgozásokra, ill. nagyszámú vendég szerepeltetésének igényével alakult a csapat, amelyben ha jól értem, DJ Milo (régi cimbi) és Luke Harris (turnédobos) is állandó tag asszem, de nem találtam egyértelmű line-up-ot sehol. Van ugyan néhány név, akik még szerepelnek a lemezen, viszont nem ismerősek számomra, így mellőzöm a felsorolásukat.
Feldolgozásból lesz egyébként Stone Sour (a Bother az első lemezről), illetve egy Porno for Pyros dalra már klip is készült (nem mellesleg Tricky maga rendezte), igaz, még a címét is átgyúrták, így lett a Porpoise Head-ből Diving Away:
A mester hányatott gyerekkoráról (az apját szinte nem is ismerte, anyja négy éves korában elhunyt) szóló Boy-t is meg lehet hallgatni:
Végül a másik klipben Ivy 艾菲 kínai rapper-producert hallhatjuk, sőt, a forgatáson is tiszteletét tette, mint az alább látható. A dal, amelyben vendégeskedik, a Beijing to Berlin címet kapta, és annyira jól érezték magukat (egymást) a közös munka során, hogy már a következő Skilled Mechanics albumra is odaígérte magát a csajszi.
***
A németek progressive-technical death metalt játszó nagyragadozója, az Obscura saját előzetes meglátása szerint a csúcsművét fogja megjelentetni február 5-én, méghozzá Akróasis címen. Az egész műfaj új szintre helyezését ígérik, remélhetőleg nem csak azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, miután elég régen, legutóbb 2011-ben jelentkeztek hanghordozóval (Omnivium). Azt persze nem lehet mondani, hogy a bandavezér Steffen Kummerer a babérjain ült volna, mert szintén elismert Thulcandra nevű csapatával, akikkel melodic black /death-et játszik (a' la Dissection), múlt év elején adták ki harmadik albumukat Ascension Lost címmel. Visszatérve az Obscurára, a címadó dalhoz jó kis próbatermes klipet forgattak, amin végigfitogtatják, hogy mi mindent tudnak (dobolás, gitározás, ilyenek):
***
Szintén február ötödikén szabadítja világra új művét a francia krautrock-black Aluk Todolo, akik legutóbbi, 2012-es Occult Rock című mesterművükkel nagyobb vihart kavartak, igaz, csak az underground mélyén. Hiába, egy elborult, instrumentális trió nem számíthat különösebb ismertségre, de akinek volt füle a hallásra, annak földbe kellett, hogy gyökerezzen a lába a pokoli tébolydából szabadult muzsika egyedisége és minősége hallatán. Már két új kompozíció is meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán, és mit mondjak, ott folytatják az új, Voix névre (fordított)keresztelt anyagon, ahol legutóbb abbahagyták. Már jó értelemben véve, azaz nem az előző album újracsócsálásáról van szó, csak a stílus változatlan. Ja, és a műfaji meghatározás jobb híján értendő, egy teljesen önazonos zenei entitásról van szó. Hogy ne csak szavak legyenek itt, a nyitó"nótát" én is ideágyazom:
(Akinek esetleg a krautrock elnevezés semmit sem mond: a progresszív rock hőskorában (60'-as évek vége - '70-es évek első fele) a német csapatok egy egész alirányzatot hoztak létre, méghozzá a műfaj talán legimprovizatívabb ágát, sokszor kevéssé zenei, inkább kísérletekkel, és önkívületbe forduló jammelésekkel terhelt muzsikát alkotva, legismertebb képviselőik tán a Popol Vuh, az Amon Düül II és a Neu! - azaz itt mindenki elég ismeretlen.;-))
***
A szólókarrierjét mostanában már saját becses nevével fémjelző varázslatos hangú holland Anneke van Giersbergen és az izlandi indie-folk zenekar Árstíðir kollaborációs lemeze február 12-én jelenik meg. Az albumon - aminek a címében még nem vagyok biztos - klasszikus zenei kompozíciókat, illetve tradicionális dalokat dolgoznak fel (állítólag). Mindezt élőben is prezentálják márciusban egy intenzív turné keretében, azonban ne örüljön senki, aki nem akar Hollandiába menni akkortájt, lévén azt járják alaposan körbe. Anneke emellett javában készíti a következő szólólemezét is, és kevésbé pop-orientáltnak ígéri az utóbbi anyagainál.
Akinek az Árstíðir név nem mond semmit, gondolja csak meg, hogy ott volt-e a hajón, amikor a Pain of Salvation egyebek mellett Annekét hozta előzenekarnak, merthogy ők voltak az egyebek. :-) Ha meg valaki úgy egyáltalán kíváncsi lett rájuk, bizony nekik is van 2015-ös albumuk (Hvel), nagyon szép, melankolikus zene, és a bandcamp oldalukon meghallgatható. Egyet ide is rakok kedvcsinálónak:
Persze a szemfülesebbek látják, hogy ez videó. Hát igen. Erre készült a klip.
Annekétől most nem rakok ki semmit. Róla úgyis mindig írok. Persze van némi elmaradásom (az is mindig).
Illetve egye fene, nemrég találtam egy 2013-as kollaborációját DJ Hidden-nel, igaz csak egy dal, de több verzióban, és majdhogynem fantasztikusan sikerült, az eredetit megkapjátok, a többi megint csak a bandcampon:
***
A death/doom metalban igen jó névnek számító ír Mourning Beloveth elkészült új lemezével, és február 22-én szándékozik közzétenni Rust & Bone címen. Így tehát nem kell 5 évet várni rá, mint a 2013-ban megjelent elődjére, amelyet egyébként sokan a csapat eddigi csúcsalkotásának tekintenek. Az említett Formless különben nem is fért fel egy CD-re 81 perces (ami azért vicces, ugyanakkor becsülendő) terjedelme okán (mindez 6 számot jelent), most ilyesmitől nem kell tartanunk, lévén csak 3 új dalt írtak a fiúk, így 40 perc alatt marad (hát ilyet!).
***
Annak ellenére, hogy az epikus viking metalt játszó Ereb Altor két főtagja (Mats és Ragnar) hosszú évek óta az epikus doom-ot nem is akárhogy játszó Isole-lal párhuzamosan adja ki az albumokat, és így nagyjából minden évre jut a hallgatónak valami tőlük, meglepő, hogy máris (február 26-án) kijönnek a mostanság megjelent (április 24) Nattramn folytatásával. Hálistennek amiatt semmiképp sem kell aggódnunk, hogy összecsapták volna az anyagot, mert a Blot - Ilt - Taut-on végig legfőbb hatásuk, a Bathory (vagy ha úgy tetszik, a megboldogult Quorthon) előtt tisztelegnek (tehát feldolgozáslemezről beszélünk).
***
A kanadai, mostanában megint progresszív, holthrashholnem, veterán Voivod annyira készíti az idén esedékes nagylemezét, hogy február 26-án meg is jelentet egy előzetes EP-t Post Society címen, amelyen rajta lesz a tavalyi két spliten elpotyogtatott nóta, egy Hawkwind feldolgozás, a címadó és még egy új dal, tehát összesen 5. Azaz egy félórás, egész komoly anyag.
A We Are Connected dalhoz már egy éve készült a videó, de hát miért is fosztanánk meg tőle bárkit:
***
Az ex-Emperor énekes-gitáros-billentyűs-zeneszerző Ihsahn március 4-én jelenteti meg hatodik szólólemezét Arktis. címmel. Az első single, a Mass Darkness már el is érhető, sőt, videó is készült hozzá:
***
Ez a február 26-a nagyon menő dátum, mert a lengyel progresszív metal Votum is ezen a napon adja ki :KTONIK: című negyedik nagylemezét. Eddig nem igazán követtem a munkásságukat, mindenesetre a honfitárs Riverside hatását le sem tagadhatnák (és így a Porcupine Tree-t sem). Azonban nem kópiabandáról van szó, és a zenéjük nagyon színvonalas, most meg az új énekesükkel nincsenek előttük határok. Vagy valami ilyesmi, én mindenesetre szóltam.
***
A svéd stoner-doom-progressive rock/metal New Keepers of the Water Towers egy egészen kiváló második albumot (The Cosmic Child) adott ki 2013-ban, az év egyik legnagyobb elszállásával ajándékozva meg a hallgatóit. Pontosan 1 hét híján három évre rá, március 4-én pedig megjelentetik a folytatását Infernal Machine címen, én igen bizakodó vagyok!
***
Ha valakinek semmit nem mond az Oceans of Slumber név, akkor sincs tragédia, amennyiben tovább olvas! A modern progresszív extrém metalt játszó houstoni csapat (igen, az az ilyen-olyan core-okból is merítő típus, amelyik már nem felel meg a metálenciklopédia követelményeinek (szánalmas az az egész cécó, amit művelnek)) ugyan már túl van egy nagylemezen, ám az énekesváltás alaposan megváltoztatta a hangzásképet. Lévén egy hátborzongatóan gyönyörű hangú hölgyet sikerült szerválniuk a frontra. Tavaly kihoztak egy sebtében felrántott, részben akusztikus EP-t, Pink Floyd, Candlemass és Emperor feldolgozásokkal (nyugi, az utóbbi instrumentális - The Wanderer).
Mondjuk a Solitude-ot épp nem finomkodják el, hanem alaposan megzúzzák:
De egy szösszenetnyit evezzünk azért lágyabb vizekre is:
ez egy régebbi daluk új reinkarnációja.
Ezekből alighanem látható, hogy fel kell kötni a gatyát az Avatariumnak, mert komoly konkurenciával kell szembenézniük a jövőben. Kivéve ha a nagyközönség számára nem lesz eléggé fogós, vagy egyenes vonalú az új album. Erre van esély a Winter című új dal alapján, amire eléggé bekeményítettek, az énekesnőnek taxisofőr frizurát kanyarítottak (már a film, ill. Robert de Niro, akire gondolok), és minden húrtépő fiú besegít valamilyen extrém vokállal. De ne így elmeséljem, inkább nézzétek ezt is:
Szép, hogy az illetlenül sok videó mellett csak a lényeget felejtettem el (majdnem), méghozzá, hogy az album címe is Winter, és március 4-én jön ki!
***
Március 15-én érkezik a magyar (tehát hazai híreket is hajlandó vagyok közölni, csak azért írom, mert ez az első :-)), konkrétabban nagymágocsi (amit viszont nem tudnék elhelyezni a térképen egyelőre, no majd mindjárt pótlom a hiányosságom), zúzós-tool-os, elborult zenét játszó Angertea ötödik nagylemeze (könnyű volt kiszámolni az előző címéből ;-)), név szerint pedig nem más, mint a Snakes Blossom. Azt ígérik a fiúk, hogy ugyanolyan slágeres lesz, mint az előző, csak még progos is, meg durva, meg pszichedelikus. Így kell ezt csinálni!
***
A francia melankolikus-karcos progresszív-alternatív rockot játszó Demians-ról is kiderül, hogy a korábbi hírekkel ellentétben mégsem oszlott fel, vagy csak nagyon rövid időre, minthogy március 16-án meg is jelentetik a tavalyelőtti, egészen kellemesre sikerült Mercury utódját Battles címen. Aki képben van náluk, az tudhatja, hogy többesszámban beszélni "róluk" valójában csacskaság, hiszen a stúdióban Nicholas Chapel mindent egyedül intéz (és még a dobok is élők).
***
Az obskúrus doom zenét játszó angol The Wounded Kings (egyenesen Dartmoorból, honnan máshonnan) április 25-én adja ki ötödik nagylemezét Visions in Bone címmel. Nos, ha valakikre lehet mondani, hogy zavaros a felállásuk, akkor rájuk biztosan. Kábé mindenki játszott már mindegyik hangszeren az idők folyamán (a dobokat is beleértve). A legújabb húzásuk az, hogy az eredeti, az első két nagylemezen szerepelt énekesre visszacserélték a szintén két albumon teljesített énekesnőjüket. Aggodalomra azonban nincs ok, a hölgy boszorkányosan bárdolatlan hangjánál szerintem a fickó orgánuma többet adott anno. De akár így, akár úgy, figyelemre méltó csapat voltak mindig is (Roadburn, miazmás), gondolom most sem lesz másként...
***
A német post-rock Long Distance Calling is elkészült új nagylemezével. A csapat kezdetben - számomra nem túl izgalmas - instrumentális zenét játszott, ám minden lemezükön vendégszerepelt egy nagynevű énekes egy-egy igen jó dal erejéig (Peter Dolving - ex-The Haunted, Jonas Renkse - Katatonia, John Bush - Armored Saint, ex-Anthrax). Aztán jött a 2013-as The Flood Inside, amelyre bevették állandó tagnak azt a Martin Fischert, aki a Fear My Thoughts elnevezésű, mára jobbára feledésbe merült melodeath-metal-hardcore csapat Isolation című utolsó lemezén brillírozott (Mike Patton szintű teljesítmény!). Mondjuk csak minden második számban volt ének (ott viszont fantasztikus), de Martin egyébként sem lebzselt, mert az elektronikáért is ő lett a felelős. Szerencsére instrumentálisan is megértek az évek során, így a maradék számokat is élveztem.
Viszont mostanra Martin lelécelt (ha jól gondolom, az igen különleges Pigeon Toe nevű progzenekarára koncentrál majd), de szerencsére a lemezt még felbillentyűzte. Azonban vokálisan már nem vett részt a munkálatokban, hanem a feladat a több mint zseniális, és rettentő érzékeny hangú norvég énekes-dalszerző Petter Carlsenre hárult (ismét a dalok felében), aki egyúttal a csatlakozott is a csapathoz. Amúgy Petter már szerepelt az előző lemezen is, méghozzá egy lélegzetelállító duettet adtak elő Vincent Cavanagh-hal az Anathemából. Ha valakinek Carlsen neve semmit sem mond, egy picit tájékozódhat róla a 2014-es lemezlistám egyik fejezetéből, merthogy ott áradoztam róla)! Visszatérve a témánkra, az anyag a reményteljes Trips címet kapta, és április 29-ére várható a megjelenése.
***
A progresszív (korábban metal, mostanában inkább) rock zenét játszó, legutóbbi lemezén egészen őrült (fantasztikus értelemben) német Dark Suns már befejezte új anyagának keverését, tehát a megjelenése az év első hónapjaiban várható, pontosabbat még nem tudok.
***
Johan Edlund Tiamat-főnök ugyan végül mégsem oszlatta fel csapatát, ám míg a ritmusszekciója vígan turnézik az Avatariummal, ő közben szépen készítgeti első szólólemezét, amin állítólag anyanyelvén hallatja majd a hangját (gy.k. svédül). Kiadója már van (egy Desert Plain nevű új, akik rajta kívül eddig csak a Sorcerer nevű nagy visszatérő doom zenekart szerződtették), valamikor állítólag a lemez is kész lesz. Sőt, állítólag a Tiamatnak is írogat már...
***
Jim Matheos, az amerikai progresszív metal Fates Warning zenekarvezető-dalszerző-gitárosa azt állítja, hogy már meg is írta egy következő album zenéjét, amivel reményei szerint az év első felében elkészülhetnek. Mellesleg tavalyelőtt megjelent egy nulla hírverést kapott szólólemeze is a fickónak Halo Effect címmel, ezzel nem árt tisztában lenni. Azonban gyorsan le is hűtöm az esetlegesen felizzott kedélyeket, mert én - aki nagyjából minden lemezt szeretek, amin otthagyta a keze nyomát - sem hallgattam végig. Lévén egy bemikrofonozott akusztikus gitáron elővezetett noise anyagról van szó, tehát zéró zeneiséggel rendelkezik, ám emellett még csak nem is tűnt egy cseppet sem izgalmasnak (uncsinak annál inkább).
***
A svéd epikus doom alap(- és egyben csúcs)csapat Candlemass a 2012-es "most már feloszlunk, csak még koncertezünk egy párat" ellenére nemcsakhogy még mindig egyben van, hanem olyannyira él és virul, hogy a "biztosan legutolsó stúdiófelvétel"nek szánt Psalms for the Dead lemez megjelenése előtt kurtán-furcsán menesztett Rob Lowe helyére "beugrott" Mats Levénnel már fel is vettek egy EP-t, méghozzá csupa új dallal. Mats-nek egyébként ez lesz a bemutatkozása Candlemass stúdióanyagon, annak ellenére, hogy már nem először "segíti ki" a csapatot, sőt, Leif Edling zenekarvezető-dalszerző-basszusgitáros Abstrakt Algebra zenekarában énekelt is egy demón, amiből később mégis Candlemass album lett (From the 13th Sun), de az már nem vele készült el, illetve szintén a főnökkel működteti a Krux projectet, és már három (igen jó) nagylemeznél járnak (persze így a folytatás - számomra legalábbis - kérdéses). Ha már Edling szóba került, ugye nemrég adták ki a mostanság - érdemelten - egyre nagyobb hírnévre szert tevő Avatarium második, The Girl with the Raven Mask albumát, és még komolyabban betegeskedni is maradt ideje (hogy konkrétan mi baja, azt nem sikerült kiderítenem), igaz, hogy cserébe az Avatariummal nem tudta vállalni a turnékat, így "csupán" a zenei agy szerep maradt neki.
Szerencsére aktuális audiovizuális adalékot is tudok csatolni az eddigiekhez, mert nemrég készült el a Pearls & Coffins című Avatarium dal klipje, amelyben a zenekar egynémely tagja kiéli akciófilmek iránti vonzalmát is:
***
Alakul a szimfonikus metalt játszó svéd Therion (illetve a bandavezér Christofer Johnsson) által évek óta ígérgetett rockopera. Az énekesek kerítése a szerepekhez ugyan még folyamatban van (eddig a Candlemass-ban is megfordult, évek óta a bandában tevékenykedő Thomas Vikström, a turnécsapatból most kiszálló Lori Lewis, és a helyére épp beszálló Chiara Malvestiti "van meg"), a zenével még tavaly elkészültek, és valamikor csak előrukkolnak vele. A következő "rendes" soralbumhoz pedig még azután is el kell telnie némi időnek (turné, lemezírás, ilyesmik), ám ami késik nem múlik. A legközelebbi életjelet azonban már adják is magukról, méghozzá egy európai besztofturné formájában.
***
A manapság már nagyon híres izlandi Sólstafir újabb klipet készíttetett a tavalyelőtt nyári Ótta című (egyébként igen jó) albumához (szóval ütik azt a vasat), méghozzá ezúttal a Miðaftann című dalra. Persze szép:
***
Az őszi dömpingben érkezett a seattle-i progresszív (bár ez nekem ez a szó velük kapcsolatban mindig kérdőjeles lesz) metal Queensryche második nagylemeze Todd La Torre énekessel, megint nagyjából egyszerre a különszakadt Geoff Tate ex-énekes saját anyagával. Nekem különben mindegy, "versenyezzenek", ha akarnak, pláne, hogy rossz egyik sem lett. Na de az említésük oka első sorban nem ez, hanem hogy most készült el az új videójuk az Eye9 című dalra:
Igen, azért csak most, mert már korábban is volt egy, mivel nem irigylem senkitől, ideteszem a végére őrszemnek:
