Eljött az ideje egy alaposabb számvetésnek, illetve egy komoly körültekintésnek az egy helyben topogásom tekintetében, nem megfeledkezve a már elért számos eredményemről.

Szóval, kritikákat irgalmatlanul rég nem írtam, ezt is ki fogom bogozni, de előtte nézzük csak, hogy egyáltalán mi az ami történik itt egyáltalán (időnként).

Híreket, vagy legalábbis olyasmiket szoktam közölni, és bár kívülálló nyilván találhat olyat, ami nem az ízlésének megfelelő, én - bár az értelmes, építő kritikát továbbra is hajlandónak érzem magam megszívlelni - úgy érzem, hogy eljutottam velük egy olyan szintig, amivel bőven elégedett vagyok. Már a tekintetben, hogy amilyennek el tudok képzelni egy "általam írt ideális" effajta cikket, azt a szintet nagyjából tudom ma már hozni. Ebbe beleértem a technikai megvalósítást: tudok mindenfélét beágyazni: képet (méretre igazítva), videót, soundcloudot (jó, spotify-t még nem próbáltam, de már oda is felcsatlakoztam, többé-kevésbé a célból, hogy erre az oldalra be tudjak hozni ezt-azt, alkalomadtán fogok is, nem hinném, hogy gondot jelentene). Aztán tudok már linkelni saját oldalak között, és külső oldalakra is, és sok munkával - visszamenőleg is, minthogy nemrég "jöttem rá" - címkékkel is teleszórtam a cuccaimat. Ezekkel így együttesen olyan cikket tudok összeszerkeszteni, amelyben nem csak hírt adok egy új album megjelenéséről (na meg berakom a számcímeket, ami a "mániám"*), hanem rögtön meg lehet nézni a borítót, hallgatni az újonnan kirakott dalt, ill. tekinteni a videót, ha van. Egy kattintással elérhetővé válhatnak a korábbi cikkek a témában, sőt még a lemez (elő)rendelési lehetőségeit tekintve is "segítséget tudok nyújtani" (naná, hogy nem kapok érte senkitől semmit). Jó, mindez nyilván "alap" annak, aki ért a blogszerkesztéshez, de hát én nem tartozom/tam közéjük, és szépen, apránként, egy jó év alatt álltak össze a dolgok. Szavazást még nem csináltam, pedig tudom, hogy menő, és van rá lehetőség (lehet hogy próbaképpen nemsokára fogok is egyet), de szpojlerezni asszem már egész jól tudok, pedig ahhoz a html részbe is elég szépen bele kell nyúlni, így már majdnem büszke vagyok magamra. Igaz, itt nem sok (semmi) hasznát veszem, ám egy másik blogomon annál inkább (persze jövő időben értve). Ja, aztán csak rájöttem, hogyan kell vágni a cikk elejét, hogy ne az egész jelenjen meg a főoldalon (bár annak is megvolt a maga hangulata), és hát persze csak egy jól irányzott gombnyomás, de bizony 3/4 évig tartott (ezeket is gyönyörűen, visszamenőleg megejtettem). Igen, alighanem csinálhattak volna a blog.hu-s srácok egy alaposabb segítségnyújtó cikksorozatot, mert bár van ilyenjük, és talán a tudásom nagyját onnan is szedtem össze, de bizony sziszifuszi böngészés kellett hozzá, mert nagyon nem jött át, hogy mit merre keressek. Aztán tudok már cikkélesítést időzíteni, ami olyan rettentően nem lényeges, de azért nem rossz, ha van. És majd elfelejtettem az egyik legfontosabbat, hogy végre sikerült a cikkeket tematikusan csoportosítani (amire valamiért sehogy sem akaródzott rájönni, és hát igen, a címkék kellettek hozzá - egyebek mellett), illetve kialakítani az 'olyrégótavágyott' menürendszert. Hát igen, ha nem tök egyedül csinálom, az egész legfeljebb mindössze egy hetet vett volna igénybe, de így legalább megvan az élmény, hogy tök egyedül csináltam. :D

Technikáról ennyit. Sőt, tartalmilag is túllendülhetek, hiszen az előző bekezdésbe sikerült beleszőnöm, hogy mindent, amit fontosnak tartok, - úgy érzem - gördülékenyen bele tudok szőni a szövegfolyamomba, ami viszont...

Már a forma, ill. stílus témaköreibe tartozik. Jöjjenek tehát ezek. Formailag lehet, hogy szívesen jönnének habzó szájjal kioktatni a szakértők és okleveles esztéták, ha tudomást szereznének a létezésemről, ám mivel erre nemigen van módjuk, e tekintetben is könnyű szívvel megveregetem a saját vállam. :-) Azaz: a saját ízlésem szerint alakítom az egyes hírek felépítését, igaz, nem egységesen, de hát ugye varietas delectat. A fene akarja megunni (erről is lesz még nemsokára)! Bőségesen ellátom az anyagot képekkel (már amikor), és valamiféle egyensúlyra törekszem, ami nem teljesen tudatos, de valahogy úgy, hogy egy kis szöveg, egy kis egyéb (kép-videó-hang-dallista stb.), úgy néz ki, hogy a rendelési lehetőségeket ösztönösen (de az agyam szerint is nagyon helyesen) a végére kanyarítom, egyedül a bevezetésben szoktam bizonytalankodni, hogy mennyit kell leírni az adott személyről / formációról, és hát erre nincs is biztos recept (hiszen mindig lesz akinek túl kevés az infó, meg olyan is, akinek a könyökén jön ki, amit itt talál), de igyekszem nem evidenciának venni semmit (remélem, jobbára sikerül is). Kb. ennyi a receptem, bízom benne, hogy nem lombozok le senkit túlzottan azzal, hogy nincs semmilyen ördögi megfejtés a dolog hátterében.

Illetve hát, a stílusom. Az olyan amilyen (és ezt most nem degradálólag mondom ;-) - meg ne bántsam magamat még véletlenül). Azaz tudom, hogy finoman szólva sem állandó, nyilván függ az aktuális hangulatomtól, meg sok minden egyébtől. Az persze sosem kérdés, hogy sajátos, és hát lehet, hogy némi exhibicionizmuskiélés is bújkál bennem olykor (hehe), meg a hülyeség (jó értelemben - na persze) az dől belőlem, ha éppen, aztán szeretem az eklektikát, meg a bonyolult szerkesztésű mondatokat (meg gondolatmeneteket), és bármikor jöhet bármilyen nyelvi játék. És itt már azért a leggyanútlanabban is felmerül, hogy kell-e ez a "Hírek" rovatba. Nyilván nem, viszont ha én írom, akkor az ilyen lesz. Persze, meg tudnám csinálni szárazon, minden hejehuja nélkül, és kurva sok pénzért bizonyára meg is csinálnám. Bár nem szívesen. Viszont amíg én élek, így fogom csinálni, a halálom után meg majd meglátom. 

Jó, inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy bele fér-e a hírekbe ez a fajta "kreativitás". Bizonyára van akinek nem, senkit nem is kötelezek rá, hogy olvassa, emellett nyilván van akit nem zavar, meg akinek egyenesen tetszik. Na, ők az én embereim! És pont. 

Ami a lényeg, hogy ha voltak is egyáltalán e tekintetben (fogalmazás, önkifejezés), kezdeti nehézségeim, ma visszaolvasgattam néhány korábbi cikkemet, meg kb. az összes elejét (levágás előtti részt), és magam is meglepődtem (örömmel vegyítve), hogy nem áll fel a szőr a hátamon semmire, hogy ez azért gáz volt (pedig gyakran meg szokott esni velem a korábbi dolgaim kapcsán), sőt, szép számmal voltak olyan fordulatok / gondolatok, amelyekre már nem is emlékeztem, és most nagyon tetszettek (ha nem a saját f----mat sz---ám, azt is mondanám, hogy egész elvarázsoltak). Szóval összegezve az egész idáigiakat, úgy érzem, mostanra tök fasza hírbejegyzéseket tudok összehozni, és ha véletlenül valaki idáig olvasott volna, és egyébként nem tudná, hogy mikről is beszélek, példának idelinkelem a legutóbbit, amiről nem állítom, hogy a valaha legjobban sikerült, meg hogy minden fent említett izé maximálisan megtalálható benne, de alapvetően megfelel a kritériumaimnak: itt van

 DE!!!!!

Akkor mi is a gondom? Hát hogy egy-egy ilyet megírni bizony időigényes ám! Némi előkészület után is kb. 1-1,5 órámba belekerül (érdemi infók összevadászása 2-3 helyről, olvasgatás, fordítgatás, közben kombinálás, hogy mi is legyen, videók, zenék keresgélése, aztán a beillesztésük, linkelések, saját archív cuccokban keresgélés, a zenekar diszkográfiájának böngészése, technikai teendők, aztán a megfogalmazás, utólagos helyesírás, ill. értelmesség ellenőrzés, struktúra kialakítása, aztán a kialakítottnak esztétikai alapú újrarendezése, tagelés, stbstb.), ami adott esetben nem baj, de napi rendszerességgel nem szívesen áldoz az ember erre ennyit. Mert ugye annyival vagyok beljebb utána, hogy egy valamiről hírt adtam. Ha egy nap három ilyet megírok, akkor kb. egy hónapig nincs is kedvem ilyesmihez. És hát eljutok oda, hogy ez nem is annyira fontos, és akkor végül nem is írok róla, pedig említeni azért nem ártott volna, vagy oda, hogy erről még nincs egy megfelelő cikknyi anyag, így félrerakom, pedig már aktuális lenne, és ha nekiülnék kritikát írni, akkor előttem van, hogy de még előbb tíz hírt meg kéne írnom, hogy azok készen legyenek, majd csak aztán.... és így már kezd is kiderülni, hogy miért nem írok mostanság kritikákat (jó, ez csak az egyik ok, de erről majd később).

Ahelyett, hogy tovább szaporítanám a szót - ebben a témában - , írom, hogy mire jutottam: azt látom megoldásnak, ha "megengedek magamnak" rövidhíreket. Ez persze így nevetségesen hangzik, de a blog szerkezete bizony elég nehézkessé teszi az ilyet. Mert milyen már, ha egy poszt csak 4-5, vagy adott esetben csak 1-2 sor, nincs címe, és így van bekeverve a többi közé. Ez szerintem nem működik. Ezért lesz egy külön hírek poszt, és a rövidebb cuccokat ide fogom begyűjteni. Egyszer még a legelején próbálkoztam ilyesmivel, de akkor lefújtam, mondván, hogy ha nincs a címben a zenekar neve, akkor ki találna rá. Nos, ebben van is igazság, hogy csak úgy az "internetről" nemigen fog idevonzani senkit, de legyek őszinte, a nagyonmegcsinált címes cikkeimre sem özönlöttek a látogatók, és még azt sem mondanám, hogy azért, mert nem érdekelnek senkit, egyszerűen nem találtak rám (már a blogomra) az emberek. Ellentétben azzal, amikor el-elejtegetve 1-1 kommentbe belinkeltem 1-1 bejegyzésemet, rögtön jóval többen (bár nem eget verően sokan) ráharaptak. Többet nyernék a réven, mint a vámon veszítek, ha az új módszer szerint dolgozva biztosítani tudnám a blogom írásának folyamatosságát, mert egyrészt működne az, amit csinálok (első körben legalább én azt tudnám mondani a teljesítményemre, hogy ok, mert ez így siralmas), másrészt "lenne pofám" reklámozni. Azaz, ha el tudnám hinni magamnak, hogy folyamatosan jönnek a cikkek, amiket elvárnék magamtól, akkor - minthogy a fentiekből kiderült, hogy úgy érzem, ha amatőr szinten is, de tudok olyan minőséget nyújtani, ami mások figyelmére érdemes, és ugyanez nagyjából a kritikáimra, vagy egyéb jellegű cikkjeimre (l. alább) is érvényes - sokkal aktívabban bejelentkezhetnék-bemutatkozhatnék itt-ott, megcsinálhatnám az oldal facebook szájtját, meg mittudomén. Így viszont, hogy most is pl. egy bő hónapja nem tettem ki új posztot, nem számíthatok arra, hogy megtartom azt, aki rászánja az idejé(nek egy részé)t az oldalamra. Persze nem is véletlen, hogy "fű alatt" kezdtem neki a dolognak (még ha nem is ez az egyetlen oka), mert számítottam magamtól ilyesmire, és addig nem akartam hírverést, amíg nem mennek a dolgok nagyjából flottul. Jó, azért itt-ott néha adtam életjelet, és ha azokból több pozitívum csapódik le, akkor lehet, hogy az adott volna plusz lendületet, de ezen kár rágódnom, a kialakult helyzet tök elfogadható, csak kell vele kezdeni valamit!

Tehát: azt a megoldást találtam ki, hogy az állandó oldalak közül az egyik (egyelőre az egyetlen), az hírek elnevezésű lesz, méghozzá az aktuális havi előtaggal: most pl. Novemberi hírek. A nevét bármikor tudom majd változtatni - ahogy a tartalmát is - , úgyhogy ezzel nem lesz gond. A központi Állandó oldal elnevezéssel ellentétben pedig pont egy dinamikusan változó poszt lesz. Mindig az aktuális minihírek lesznek benne, és mivel - természetesen - az örökkévalóságnak dolgozom, havi bontásban archiválom majd. Ennek mikéntje még nem 100%-os, de nagyjából megvan, viszont nem terhelném vele a szöveget. A lényeg, hogy 1 bekezdés - 1 hír, majd 1-2 sor szünet, jöhet a következő. Egy kis vastagbetűzés megengedett, meg a fogalmazásmódra nem teszek megkötéseket, ám elképzelhető, hogy így el fognak szaporodni a hivatalosabban hangzó szövegek, majd kiderül.

Azonban! Ez nem jelenti azt, hogy a kiemelt hírek, azaz amelyek saját megítélésem szerint rászolgálnak, ill. épp időm és kedvem is van hozzá, ne kapnák meg a megfelelő körítést. Sőt, hát nem véletlenül csiszolgattam én itt a dolgokat egy jó évig (és ecseteltem a cikk elején orrba-szájba), hogy most kukába dobjam! Ez várható tehát, és természetesen a különálló hírcikkek "rövid változata" is megtalálható lesz a központi oldalon, naná, hogy linkkel ellátva!

Tudom, hogy - mint mindig - most is sikerült valaminek az eredeti céljától jelentősen eltérő funkciót találnom, és nyilván szokatlan a dolog, de elég jó megoldásnak látom ezt az állandó oldalasdit, illetve nem is igazán látok olyan konkurens verziót, ami versenyezni tudna vele. Hogy hogy nyomom le az emberek torkán (akik egyébként is, hol vannak?) az még persze kérdés, mindenesetre előzetesen úgy érzem, kezd kialakulni egy egész ideális rendszer. De azért ne kiabáljuk el...

Hanem térjünk csak rá az egyéb műfajokra. Vannak ugye a kritikák, meg még ez-az. Utóbbiakról annyit, hogy semminek nem vagyok ellensége, pl. a Kihagyhatatlan klipek sorozatot is érdemes volna folytatnom, ha vannak akik követik a blogot, no meg az alapvető dolgok - hírek, kritika - rendben vannak. Tehát megkönnyítem a dolgom, és a továbbiakban már csak a kritikákról lesz szó. Viszont van ez az iromány már most is olyan terjedelmes, hogy két részt csinálok belőle, és e helyt véget is vetek az elsőnek!

(a második rész elérhető itt!)

*egyéb oldalakat böngészve is egész természetesnek tűnt, hogy ezt tegyem, ám egy hozzászólásban felvetette vki, hogy mire jó ez a cécó, elgondolkodtam, és alapvetően nem sok mindenre, azon túl, hogy - látszólag? - több a nyersanyagtartalma a posztnak. Így fel is vetettem magamban a dallisták elhagyását. Azonban eszembe jutottak a régi szép emlékek, amikor kedvenceim eljövendő anyagáról legalább már néhány számcímet lehetett tudni, mennyit fantáziáltam róluk, és hát nyilván "hülye" voltam, de igenis számított. És naná, hogy nem voltam/vagyok egyedül az ilyesmivel. Akinek meg nem tetszik, és egyébként olvasná az irományt, hát ugorja át a nem kívánt részt! Ennyi.